60 éven át pihent ez a Peugeot, de most gond nélkül életre kelt
4 min readSAJTÓANYAG |
A nemrég talált 201-es mozdulatlanul sínylődött egy francia vidéki pajtájában több mint egy fél évszázadon át, most viszont már az Egyesült Királyságban van, és készen áll arra, hogy ismét rendszeresen járja az utakat.
Az 1932-es évjáratú Peugeot 201-et egy Peugeot-specialista, Andy Larton támasztotta fel, aki már bő 35 éve foglalkozik a márka autóival. Az angliai Morecambe-ban üzemelő Larton Engine Developments szerviz tulajdonosa megdöbbenve tapasztalta a vásárlás utáni átvizsgáláson, hogy a veterán Peugeot alapvetően jó állapotban van, és viszonylag kevés javítást igényel.
A kék szedánt még 1960-ban hagyták egy pajtában a franciaországi Cognac régióban egy elektromos probléma miatt, meglétét az előző tulajdonos családja csak nemrég fedezte fel. Két héttel azután már eladásra is bocsátották, és egy birminghami kereskedő vásárolta meg, aki visszahozta az Egyesült Királyságba, mielőtt továbbadta volna Andynek.
A jelenlegi tulajdonos azt akarta, hogy a Sochaux-ban gyártott veterán a lehető legeredetibb állapotban éljen tovább, ezért szinte csak a gumiabroncsokat és a belső tömlőket cserélte le (leszámítva a pótkerekét, amely jó állapotban maradt fenn), és számos más, viszonylag apró módosítást hajtott végre.
Aztán jött a nagy pillanat, amikor életre keltették a 90 éves Peugeot-t. „Hihetetlen, de 60 évnyi állás után elsőre beindult. Olyan volt, mint egy álom” – mondta Andy.
„A következő lépés a sebességváltó kipróbálása volt, ekkor derült ki, hogy nem hajlandó egyik fokozatot sem bevenni. A kuplung beragadt, ezért leállítottuk a motort, betettük sebességbe a váltót, és úgy indítottuk be, ami azonnal megmozdította és kiszabadította a tengelykapcsolót” – folytatta a büszke tulajdonos. Amikor apjával, Ernie-vel beszállt a 201-esbe, hogy elvigye egy próbaútra a környéken, még azon töprengett, hogy egyáltalán működni fognak-e a dobfékek, de szerencsére ezzel nem volt probléma.
Andy még annyit javított az autón, hogy kicserélte a szétmállott, és Franciaországból hazafelé menet leszakadt viniltetőt, emellett méhviasszal kente be a karosszériát, hogy védje az eredeti kék fényezést. Ettől eltekintve az autó többé-kevésbé olyan állapotban van, mint amikor utoljára használták közúton 1960-ban, ami a karosszéria rozsdafoltjain is látszik.
„Egy kicsit más, egy kicsit szokatlan, de nagyon szép kis autó. Nem sok ilyen maradt meg az országban” – tette hozzá Andy, aki veteránkiállításokra és autós találkozókra tervezi elvinni a friss szerzeményét, de már azt is nagyon várja, hogy körbeautózhassa vele Morecambe városát.
A 201-es gyártása a nagy gazdasági világválság idején, 1929-ben kezdődött, és 1937-ig tartott, ezalatt körülbelül 142 ezer készült belőle. Sok szempontból is első volt a Peugeot történetében.
Ez volt a márka első nagy sorozatban gyártott típusa, és az első, amelynek számneve középen egy nullát tartalmazott (elődje azért kapta a Type 190 nevet, mert azt volt a Peugeot 190. egyedi tervezése). Az 1931-ben bemutatott 201C nevű változat pedig a világ első nagy sorozatban gyártott autója volt, amit független első felfüggesztéssel szereltek. Ez az újítás aztán gyorsan elterjedt már gyártóknál is, mert csökkentette a vibrációkat és növelte a komfortot, valamint javította a kormányzás pontosságát és az úttartást.
A kompakt méretű (hossza 3,8 méter) és megfizethető 201-es egy új piaci szegmenst nyitott meg a Peugeot számára, amire nagy szüksége volt a francia gyártónak a világválság idején, hogy túlélhessen. Háromféle négyhengeres benzinmotorral kínálták a típust: kezdetekben az 1122 köbcentiméteres 23 lóerőssel (ilyen van a bemutatott példányban is), amely 80 km/h végsebességet tett lehetővé a háromfokozatú kézi sebességváltó harmadik fokozatában. Ezt követte egy 1304, végül egy 1465 köbcentiméteres, utóbbi a 35 lóerejének köszönhetően már jóval dinamikusabban mozgatta a mindössze 890 kg tömegű kocsit.
A 201-es típusnevében az első számjegy a családon belüli méretosztályra utaló szám, majd egy jelentés nélküli, ámde a sorban annál jobban mutató nulla következik, és végül a gyártási generációra utaló szám zárja a sort. Nem meglepő, hogy a 201-est a 202-es követte a sorban, de évtizedekkel később a névadási rendszeren változtatni kellett, például amikor a Simca-fejlesztésű 309-es váltotta a 305-öst 1988-ban, vagy amikor a 308-as nevet újra fel kellett használni 2013-ban, mert egyszerűen elfogytak volna a számok, ezért úgy döntöttek, hogy a 8-as generációval inkább „befagyasztják” a számsorozatot.